Miklán Zsani: Minek élsz?

Nézd! Felkelt a nap olyan színes a rét
De az elméd véd
Nincs gondolat, érzés, cél – hova mész? Búra alatt élsz.
Lábad alatt a világ fordul át
A szíved lát
Mutatna száz csodát, rád vár, hogy nézz azon át

Miklán Zsani: Az ismeretlen

Ez az élet, nem is élet!
Buta álmok, mire vágyok.
Minek állok, mire várok
Ha nem lépek ez az élet nem véd meg

Miklán Zsani: Az Ismeretlen

Most még félek én nagyon
Csapdámban rettegek jól tudom
Álmaim vonzzanak
De ha lépek egy szélvihar elragad

Miklán Zsani: Kőszívű művész

Ha most kőszívű embernek látszom
Te is látod a képet, már nem csak én
A sok kőszívű embernek játszom
Tisztán hallom a vágyuk – hogy értenéd?

Miklán Zsani: Tükör

Megéri nézned mit üzen a kép
Ott van a lényeg a szemekben, lásd és értsd!
Bevallod végre, hogy merre is mész – vajon a mennybe érsz?
Vagy pokol lesz ez az egész?