Miklán Zsani: Minek élsz?
Nézd! Felkelt a nap olyan színes a rét
De az elméd véd
Nincs gondolat, érzés, cél – hova mész? Búra alatt élsz.
Lábad alatt a világ fordul át
A szíved lát
Mutatna száz csodát, rád vár, hogy nézz azon át
Miklán Zsani: Mit adsz át?
Programot letenni,
Önmagaddá lenni,
Most élni, most tenni,
Szabadon szeretni, Csak így tudsz létezni!
Miklán Zsani: Az ismeretlen
Ez az élet, nem is élet!
Buta álmok, mire vágyok.
Minek állok, mire várok
Ha nem lépek ez az élet nem véd meg
Miklán Zsani: Az Ismeretlen
Most még félek én nagyon
Csapdámban rettegek jól tudom
Álmaim vonzzanak
De ha lépek egy szélvihar elragad
Miklán Zsani: Kőszívű művész
Ha most kőszívű embernek látszom
Te is látod a képet, már nem csak én
A sok kőszívű embernek játszom
Tisztán hallom a vágyuk – hogy értenéd?
Miklán Zsani: Tükör
Megéri nézned mit üzen a kép
Ott van a lényeg a szemekben, lásd és értsd!
Bevallod végre, hogy merre is mész – vajon a mennybe érsz?
Vagy pokol lesz ez az egész?
